Miért átverés a népességnövekedési igény?

Sajnos söbb okból is, melyek kükön-külön is megállják a helyüket. De még mielőtt az elején bárki is azt mondaná, hogy ez nem így van, olvassa végig az egész írást, és gondolja végig logikusan. 

Először is vegyük észre, hogy ha egy országban munkaerőhiány van, akkor azt nem fogja megoldani semmiféle népességnövelő stratégia, sem a születésszám növelés, sem pedig a bevándorlás, mivel a bevándorló népességnek ugyanúgy szüksége lesz orvosra, fodrászra, szerelőre, ha étterembe megy, akkor szakácsra, pincérre, ha lakást akar, akkor kőművesre, és amúgy mindenféle ugyanolyan szakemberre, amire az eredeti lakosoknak is. Tehát a népességnövekedés további hiányt fog okozni, amit ugyan rabszolgákkal meg lehetne oldani, de fizetést is kapó, igényekkel is bíró emberekkel nem. A helyzet ugyanez a születésekkel is, csak az lassabb folyamat. Ez tehát egy róka fogta csuka helyzet, amiben a legnaggyobb baj, hogy a valódi okot az átlagember nem látja, pedig ott van az orra előtt.

Ráadásul minél többen vagyunk, annál kevesebb erőforrás jut egy emberre, tehát az egész kontraproduktív. Ha kevesebben lennénk , több erdő, több vad, több termőterület jutna egy emberre, lenne elég hal a tengerben, a termelés tehát hatékonyabb lehetne. (Most azért hatékonyabb, mert a génmanipulált növényeket termesztünk, hormonnal hízlalt állatokat eszünk, stb.) És akkor a környezet védelméről még nem is esett szó.

De kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez: miért van munkaerőhiány? - Először is tisztázzuk: munkaerőhiány nem mindíg van, csak azokban az időszakokban, amikor a gazdaság növekvő trendet mutat, a recessziós időszakokban a munkanélküliség nő!

Na de mi jellemzi ezen időszakokat? Mitől van a konjunktúra alatt munkerőhiány? Az ok nagyon egyszerű, mert valahonnan több pénz került a gazdaságba, mint ami a mindenkori reálértéken rendelkezésre álló munkaerőnek megfelene, így az embereknek, de főként a cégeknek igényük lenne több munkásra és ezt meg is tudnák fizetni. Fontos megjegyezni, hogy ha nem tudnák megfizetni, akkor nem lenne igény sem rá.
De miből tudják ezt a plusz, egyensúlyi szintet meghaladó igényt megfizetni? (Most ne a magánemberekre gondoljunk, mert ezen igény elenyésző a teljes gazdaságban.)
Igen, többnyire hitelből, hiszen a konjunktúrális időszakokban sokkal nagyobb a hitelkiáramlás, mint máskor, sokkal nagyobb mértékben nő a kitett hitelek, a gazdaságba kerülő hitelpénz mennyisége. Ezt ösztönzik a bankok és az állam is. Önmagában ez nem is lenne baj, ha a hitel fedezete mások megtakarításai lennének. De nem így van.

Amikor a bankok hiteleket adnak, akkor azt nem abból a pénzből teszik, amit a betétesek megtakarítanak, hanem lényegében a semmiből állítják azt elő. Létrehoznak egy hitelszámlát, amin tartozás keletkezik és létrehoznak hitelpénzt, amit el lehet költeni. Tehát fogják a semmit és csinálnak belőle egy pozitív és egy negatív valamit, aminek az összege ugyanúgy nulla, de a negatív részt félreteszik későbbre, a pozitív rész pedig kikerül a gazdaságba többletként, és ebből a többletből munkaerőt lehet vásárolni. Az így megjelenő plusz pénz pedig felborítva az egyensúlyt úgy teremt igényt az egyik oldalon, hogy a másikon nincs semmi.

Az igazi ok tehát a bankok fedezetlen hitelpénz kibocsátása, amely mögött nincs semmiféle munka, és amelynek elköltése egyenlőtlenséget okoz a rendelkezésre álló errőforrások-pénz egyensúlyban.
Ha csupán egy stabil, kiegyelnlített gazdaság működne, ahol a bankok időnként nem nyomhatnának be korlátlan mennyiségű pluszt pénzt a rendszerbe, akkor mindenki annyit tudna kifizetni, amennyit maga is megkeres. Ha fejlődik a technológia, akkor többet keres, többet kap az árujáért, többet is tud költeni. De amit megkeres többet, azt mások elköltik, tehát a rendszer egyensúlyban marad. Viszont ha ebbe a rendszerbe időnként belenyomunk fedezetlen pénzt, máskor meg kivesszük azt belőle, akkor felborul az egyensúly, a bekerüléskor sok lesz a pénz az erőforrásokhoz képest, a kivételkor meg kevés. A hitelfelvétel és visszafizetés azonos volumenben lenne jelen a gazdaságban, úgy nem is lenne semmi gond, de sajnos nem így van, mert a kettő többnyire időben nem esik egybe, a konjunktúra alatt bátrabban vesz fel mindenki hitelt, míg a visszafizetést a recesszió alatt is ki kell nyögni. És itt jött el a recesszió kérdése, mert amikor kipukkad a lufi, akkor jönnek az elbocsájtások, a megszorítások, a bankok adóból való megmentése, stb. Ilyenkor már nincs munkaerőhiány, csak munkanélküliség.

És hogy miért rossz ez a kisembernek?

Mert elértéktelenedik a pénze. A kibocsátási szakaszban  infláció keletkezik, hiszen növekednek a nyersanyagok, a termékek árai, a bérek, stb., ami erodálja az ő emelkedő jövedelmét is, de a pénztartalékát mindenképp, a visszafizetési szakaszban pedig elvesztheti a munkáját, az egzisztenciáját, így akár a vagyonát is. Viszont amit veszít a kisember azt megnyerik a spekulánsok. A többit pedig mindenkinek a fantázijára bízzuk, amit nyugodtan engedjen el még annál is jobban...

De van a dolognak egy másik aspektusa is. Sokan ugyanis azzal védekeznek, hogy ha csökken a népesség, akkor nem lesz aki biztosítsa a nyugdíjunkat! Nos a nyugdíj ok egy nagy kamu. Mi ok van arra, hogy a nyugdíj csak az élőmunka adójából finanszírozható? Semmi! Ha van egy nagy kalap, amibe mindenféle adók befolynak, majd abból mindenféle költségeket finanszírozunk, akkor miért kell azt mondani, hogy ez a költség (a nyugdíjkiadások), csak ennek az adónemnek a bevételéből finanszírozható, amikor az összes többi kiadással nincs így? Ez olyan, mint egy tó, amibe több folyó is belefolyik és több kifolyása is van. Nem lehet azt mondani, hogy ebben a kifolyásban csak annak a befolyó folyónak a vize van. A gazdaságot, az adóbevételeket komplexen kell kezelni. Ha útépítésre, haszontalan pályázatokra lehet más adók bevételeiből elvonni, az oktatást és még rengeteg mindent lehet így finanszírozni, akkor a nyugdíjat miért nem? Azt miért csak az élőmunka adónemeiből lehet? A termelési struktúra folyamatosan alakul át, a robotok átveszik az ember szerepét, és a vállalatok nyereségének alapját már nem az élőmunka adja. Teljesen elfogadható lenne, ha ezen profit adójából ugyanúgy finanszírozható lenne a nyugdíj is, ha már ezt a technikát és termelékenységet ennek a generációnak a munkája alapozta meg. Egy más adóstruktúrában tehát egyáltalán nem lenne gond a nyugdíjkérdés, bár ez kétségtelenül rosszul eshetne a multiknak.

A fentiekből egyértelműen látható tehát, hogy a nyugdíj mese csak egy hibás gazdasági struktúra miatti süketelés, a munkaerőhiány pedig a fedezetlen hitelpénzek gazdaságba öntésénék következménye. A csökkenő népesség viszont a kapzsi pénzemberek hatalmát és irracionális extraprofitját valóban korlátozná, cserébe viszont egy élhetőbb világot kapnánk, ahol az emberek többségének valóban több jutna, és nem vennék el tőlük trükkös módszerekkel azt kicsit is, amijük van, mégjobban megnyitva az ollót a gazdagok és szegények közt.

0 Tovább

Lapos föld avagy egysíkú univerzum

univerzum lapos gömb önmagában zárt relativításelméletMa már megmosolyogjuk azokat az embereket, akik annak ellenére laposnak hiszik a földet, hogy millió bizonyíték van annak gömb alakjára. Mégis ugyanezt a gondolatmenetet kiterjesztve a tudósok szentül meg vannak győződve arról, hogy az univerzumot egy olyan négydimenziós téridő alkotja, amely egy adott pontból alakult ki, és amely adott három dimenzó irányában tágul, ráadásul ismét egyre gyorsuló ütemben. Ezen túllépni pedig ugyanúgy képtelenek, mint ahogy a középkorban sem voltak képesek elengedni a lapos föld eszméjét. Pedig egy dimeziót hozzáadva mindjárt érthetőbb lenne minden.

Az szerencsére már elfogadott, hogy a tér hálója nem homogén, de messzebb nem merészkednek.

Egy-egy fekete lyuk kvázi kilyukasztja a teret, és ott az eseményhorizont mögött már hagyományos értelembe nincs tér, a benne lévő tér az eseményhorizontra préselődik ki, lényegében elveszítve egy dimenziót. A térből az eseményhorizontra kifeszült sík lesz, amely felülete bár sík, valójában mégis gömbszerű hasonlóan a földhöz, amely kis távolságban síknak tűnik, de nagyobban mégsem az.

Egy fekete lyuk mellett a tér elhajlik, például a mögötte lévő csillagokat is látni lehet a gravitációs lencsehatás miatt. A fény, amely látszólag egyenes vonalban halad, "kívülről szemlélve"  valójában girbe-gurba utat jár be, de a mi terünk görbületeiben ezen görbületek mentén halad, így az belülről szemlélve egy egyenes vonalú mozgásnak tűnik.

Nos ugyanezt az elvet tovább gondolva feltételezhető, hogy a mi világegyetemünk térideje is egy ilyen ötdimenziós fekete lyuk eseményhorizontja, amely nekünk ugyan teljesértékű térnek tűnik, valójában azonban mégsem olyan egyenes. Ez a téridő egy ötdimenziós gömb (ennek persze más nevet kellene adni, hiszen a gömb sem kör) felülete, amely bizony öszeér, és ha elindulnánk az egyik irányban, akkor elméletben akár körbe is utazhatnánk. Persze a valóságban ez a relativításelmélet miatt nem kivitelezhető, hiszen ez a "gömb" is tágul, illetve mire visszaérnénk, már annyi idő telne el, hogy nem létezne a tejútrendszer sem.

Viszont az igenis elképzelhető, hogy amikor a messzeségbe nézünk, és az ottani galaxisokat vizsgáljuk, akkor azok közt a galaxisok közt ott láthatjuk a mi saját galaxisunk pármilliárd évvel ezelőtti képét,  illetve amikor a háttérsugárzást mérjük, akkor az a hullám már párszor megkerülte az univerzumot.

Mindezen elvek feltételezésével valószínűsíthető, hogy jóval kevesebb anyag van az univerzumban, mint ahogy mi azt látjuk, viszont a tágulás mértékéhez így hatványozottan kevesebbre van szükség, hiszen csupán ennek a téridő-gömbnek a tágulása szükséges, ami annak négydimenziós felületét köbösen növeli. (A kör kerülete 2*r*pi, a háromdimnziós gömb felülete 4*r2*pi, a valóságban nem elképzelhető, négydimenziós gömb felülete pedig 8*r3*pi lenne.) Ezzel szükségtelenné válik a hiányzó anyag sötét anyagként való misztifikálása is, hiszen minden megvan, csak a tér nem akkora, mint aminek látszik.

Ráadásul sok véletlenre is kézzel fogható magyarázatot kapunk, hiszen vajon véletlen, hogy a világegyetemben minden irányban egyformán messze látjuk az ősrobbanás nyomait és mi pont a közepére kerültünk? Mert ezen az alapon sodorhatott volna a tér szélére is a sors, de mégsem így van.  Nos egy kömb felületének minden pontja tekinthető a felület középpontjának, mert az átellenes pontja minden irányban ugyanolyan messze van.

Mindebből mi ugyanúgy nem érzékelünk semmit, mint ahogy a középkorban sem érzékelték azt, hogy a föld bizony gömbölyű, és nem lapos. Ellentétben a a földdel, itt nem tudunk leásni és felszállni, hiszen abban a dimenzióban az anyag nem képes mozogni. (Hogy valami más - például a lélek - esetleg igen, az már túlmutat a fizika területén, a fizikának csak a materiális világot kell leírnia.) 

Azt viszont tudjuk, hogy a régi elvekhez a tudományt képviselő személyek és professzorok a történelem során mindvégig ragaszkodtak, hiszen a presztizsük volt a tét. Logikusan kellemetlenül érezheti magát az, aki évtizedekig hirdet bizonyos tanokat, majd kiderül, hogy amit eddig állított, az nem úgy van. Erre az első reakció önkéntelenül is az, hogy eretnekségnek béllyegzik az új gondolatot és tűzzel vassal irtják, hiszen annak hirdetője az ő tekintélyükön ejtett csorbát.

Ráadásul mindezen gondolatok az emberi agy számára nem is felfoghatók, hiszen a normál háromdimenziós tér és külön idő mellett már maga a négydimenziós téridő elképzelése is komoly kreativítás igényel. Igen nehéz elképzelni, hogy az idő és a tér dimenziói lényegében azonos értékűek, és hogy melyik irány lesz az idő, azt csupán az határozza meg, hogy melyik irányban haladunk jelentősen nagyobb sebességgel . Ezt felűlmúlva, emberi aggyal pedig elképzelni egy ötdimenziós téridőt, négy térdimenzióval, abban pedig egy fekete lyukat, amely eseményhorizontja a mi világegyetemünk, igencsak nehéz. Pedig lehet, hogy sok hasonló univerzum létezik, ez az ötdimenziós világ is csupán egy hatdimenziós rendszer hasonló része, és így tovább.

De attól, hogy nem tudjuk elképzelni, még lehet így. Matematikailag lehetséges, számos kérdésre választ ad, viszont a tudás almájából enni bűn, melynek büntetése a szenvedés. Jobb az, ha nem tudunk mindent, mert nem leszünk boldogabbak tőle.

0 Tovább

Sokak szerint diszkriminatív a Facebook új szabályzata

Az erőszak jöhet, de a meztelenség főbűn.

Nemrégiben a Facebook új szabályozást vezetett be, és ezt alátámasztandó több új alkalmazottat is felvett a posztok moderálása céljából. Mindez nem is lenne gond, ha valóban azok a tartalmak lennének szűrve, melyek ártalmasak, azonban a nemkívánatos tartalmak priorítása érdekes módon valahogy nem a normál értékrendet követi. Mindezen priorítás pedig érezhető is a törölt kommentek és kitiltások jellegében, ugyanis amíg a meztelenség gyanúját keltő, a migránsokat, etnikumokat minősítő bejegyzéseket azonnal szankcionálják, addig az erőszak úgy látszik minden mennyiségben mehet.

Elég csak ránézni a Facebook tartalomjelentő paneljére, a legelső főbűn a mezteneség. És bár a panelen elvileg jelenthető az erőszak is, csakhogy ezt érdekes módon sosem szankcionálják. 

Ez viszont egyes csoportokat, így a naturistákat diszkriminál.

Ők ugyanis az emberi testet nem tekinik szexuális tartalmúnak, számukra az ugyanúgy teljesen természetes, mintha valaki fel lenne öltözve. Sokan persze idegenkednek ettől a felfogástól, talán neveltetésükből adódóan, vagy talán mert hiúak, és nem találják saját testüket sem tökéletesnek, vagy mert ők is az elérhetetlen maximalizmusra vágynak és nem tudják elfogadni mások nem tökéletes alakját, vagy korának még a látványát sem. Az emerek többségébe már kisgyermek kora óta belenevelik a szégyenérzetet, így azt felnőttként már önmaga is saját nézeteként fogja fel, pedig számos betegség, szexuális zavar, frusztráció lenne megelőzhető, ha nyitottabbak lennénk. A naturisták azonban úgy gondolkodnak, hogy számukra ez természetes, és ezzel ők nem ártanak senkinek. Nem akarják erőszakkal rákényszeríteni senkire sem nézeteiket és ha ők meztelenek is, abból másnak nem lesz kára. (El kell ismerni, hogy valahol igazuk is van, mert a naturista strandokon a tisztaság sé a közbiztonság is sokkal jobb.) 

Ezzel ellentétben viszont a média tele van mindenféle erőszakkal, ami viszont valóban káros egy gyermek lelki fejlődésére, de ez úgy látszik nemhogy nem gond, hanem egyenesen kívánatos. 

Az erőszak az mehet mindenütt, az nem árt a fiatalok lelki fejlődésének. Tanulják csak meg a gyerekek, hogy milyen jó vicc is a háború, a rombolás, az agresszió. A számítógépes játékok nagyrésze lövöldözés, a filmek tele vannak erőszakos, véres jelenetekkel, mintha az egyáltalán nem fájna az áldozatnak, nem esne rosszul egy haláleset a hozzátartozónak, stb. A gyerekekben fel sem merül, hogy egy háború mit is jelent valójában emberek millióinak, egy erőszakos cselekedet mekkora fájdalmat okoz egyeseknek, mert a filmekből ez egyáltalán nem jön le. Természetessé vált az erőszak, és ezt a többség sajnos szó nélkül alkalmazza hétköznapi életben is.

De a természetes emberi test látványa az főbűn. Arra 18-as karika kell, mert ha a gyerek meglát egy cicit - amit ugyebár norálisan pár évig minden etetésnél látott is -, attól rossz irányba fejlődik. 

Pontosabban a női mell látványa tiltott, mert a férfié az mehet.  Igaz,  hogy a tiltás akkor is él, ha az adott férfinak nagyobb a melle, mint egy nőnek, ez nem számít. Akkor sem, ha nem is lehet beazonosítani, hogy férfi vagy női mellről van-e szó.  A lényeg, hogy ez ártalmasabb, mintha lelőnek vagy megkínoznak valakit.

Egyesek szerint az erotikát kell száműzni. (Hogy miért az jó kérdés, mert ilyet is csak egy frusztrált, kielégületlen nő vagy férfi gondol irigységből.) Normális, nyitott neveléssel a gyerek tudni fogja, hogy minek hol a helye, minek mikor van itt az ideje, és hogyan illik viselkedni adott szituációban. Tudni fogja, hogy a test látványa nem azonos az erotikával, mert nagy valószínűséggel a műtétet végző orvosnak sem lesz erekciója a meztelen pácienstől. Viszont a kérdés továbbra is az, hogy kiben mi kelt erotikus gondolatot. A Facebook vagy a Google mesterséges intelligenciájában biztosan erotikus gondolatot ébreszt minden nemi szerrvre hasonlító tárgy is, egy naturistában viszont a meztelen test is csak akkor, ha a környezetből, a cselekményből arra lehet következtetni.

Az internet szabad - mondják, bár ez nem így van. Ráadásul a nemzetközi internetre nem is lehetne értelmezni egyes országok törvényeit, mégis megteszik. Mert amíg a terrorizmusra buzdító oldalakat az országok többségében jogosan blokkolják, addig számos helyen gyakorlatilag mindent üldöznek. Az egyes oldalak üzemeltetői pedig elvileg maguk dönthetik el, hogy mit akarnak látni és mit nem az oldalukon. Viszont az értelmetlen törvények miatt inkább túlkorlátoznak, mintsem megüssék a bokájukat. Viszont így az internet egyáltalán nem szabad. 

Még mondhatnánk akár azt is, hogy ezzel nincs is akkora baj, ha nem gondolnánk bele abba, hogy a média mekkora hatalom, mennyire véleményformáló erő. Ha a Google keresője azokat a politikai nézeteket tartalmazó cikkeket sorolja előre amiket ő preferál, a Facebook azokat a posztokat jeleníti meg mások hírfolyamaiban, amik az ő nézeteit tükrözik, akkor ez igenis befolyásolja az emberek véleményét, sőt akár választásokat is eldönthet. Hiszen az áltagember szeret a többséghez tartozni. (Ha például azt látja, hogy a többség egyetért a migrációval, akkor idővel ő is ezt a nézetet fogja vallani, hiszen nem veszi észre, hogy a megjelenő tartalmak egy szűk csoport kívánalmnai szerint szűrtek, és aki mást mond, azt tiltják. Ez egyszerű pszichológia.)

A lényeg tehát, hogy az emberek véleménye az irányba változzon, ami üzlett jelent valakiknek. Legyen az egy multicég, egy bank, egy presztizsmárka, vagy akár az állam. 

És mivel  a háború, illetve az erőszak jó üzlet, sőt a legjobb (míg a békés életmód, a természet és természetesség szeretete nem hoz hasznot), egyértelmű, hogy merre kell terelni az emberek gondolatait. 
 

2 Tovább

Miért nem akarok többet keresni, amikor megtehetném?

Élni és megélni közt óriási különbség van. Az emberek többsége megél valahogy, néhányan épphogycsak, a többség átlagosan, és sokan egész jól megélnek. De csak igen kevesen élnek, valóban megélve az ÉLETet, így nagybetűvel.

De mi ér többet?

Jómagam rengeteg szemrehányást kapok, hogy miért nem akarok többet keresni, amikor megtehetném. Jelenleg a saját vállalkozásomból élek, heti 20-25 óra munkával átlagosan havi nettó 200 ezer forint jövedelmem van. Ez nem rossz, de informatikusként elmehetnék dolgozni 8 órás munkaviszonyba nagyjából háromszor ennyiért is. Mégsem teszem. Pedig akkor vehetnék új autót 2-3 évente és nem a mostani 15 évessel kellene járnom, megvehetném a márkás cuccokat, felújíthatnám a házat, stb.

De még mielőtt lustának tartana bárki is, jelzem, nem vagyok az, ha kell megfogom a munka végét, korábban dolgoztam 10-12 órát is naponta, amikor alkalmazott voltam, akkor is volt másodállásom, most sem unatkozom soha, hiszen itt a kert, a ház, ahol én csinálok mindent, s ha kell szívesen segítek másoknak is. Mára elértem annyit, hogy nincs hitelem, van egy kis házam kerttel, a gyerekek pedig felnőttek.

Boldog vagyok, hogy van választási lehetőségem és megtehetem azt, amit sokan nem. Nem kell elvesztegetnem napi 2-3 órát munkába járásra, és nem kell egy kapzsi vagy tapló főnök kénye kedve szerint ugrálnom. Tudom, hogy ez keveseknek adatik meg. De akiknek megadatna, azok közül sokan nem is akarnak élni vele, mert a pénz mindennél fontosabb. Ők nem értenek engem, én meg nem értem őket.

Rágják a fülem, hogy menjek el hozzájuk dolgozni, az én szakmai múltammal és tapasztalatommal szó nélkül kereshetnék háromszor ennyit, mint most. Amikor persze visszakérdezek a feltételekre, akkor természetes a 8 órás munkaidő a gyakori túlórákkal. Mondom, elvállalok egy 4 órás állást, fele bérért, de szigorúan túlóra nélkül. De azt nem, azt nem lehet. Nem értik, hogy miért fontos nekem az idő, amikor pénzt is kereshetnék. Nem értik, hogy én úgy mérem a megvásárolt dolgok árát, hogy azért mennyi időt (hány munkával töltött napot) kellett feláldozni a véges életemből. Nem értik, hogy nekem nem éri meg egy százezres telefon, ha azért egy főnök ugráltat napi 8 órában, és boldogabb vagyok a régi húszezres készülékkel úgy, hogy itthon dolgozom és mellette felásom a kertet vagy lenyírom a füvet. Az emberek többségének csak a pénz számít, a pénzen megvehető dolgok. Én nem nézek tévét, kerülöm a reklámokat, hogy minél kevesebb inger érjen, mert tudom, hogy ezek mint valami agyrágó bogarak sunyi módon beeszik magukat az ember fejébe, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha birtokolsz valami kacatot.

Látom, hogy az emberek ingerültek, rohannak, semmire sincs idejük. Pedig lehetne. (Például nem kellene megnézni a bugyuta sorozatokat, műsorokat vagy celebebeket a tévében, vagy másként kellene szervezni az életüket. Esetleg nem gyorséttermekben kellene egészségtelen, hizlaló kaját enni, ami miatt aztán majd a konditerembe járás veszi el az időt. Stb.) A munkahelyen csak elvárások vannak, és senki sem meri azt mondani, hogy ELÉG! (Pedig ha mindenki merné mondani, lehetne változtatni.) Ennyit vállalok és nem többet. A magánélet beáldozható, mert pénzt kell keresni. Pedig egy karrierista nő a legrosszabb, ami csak létezhet, minden jóérzésű férfi kerüli ezt a fajtát. Rövidtávon persze mindenkinek bejön a menőség, de hosszútávon csak visszaüt. Pár percig még némi boldogságot is okoz az új ruha vagy cipő. De nem sokáig.

Viszont néhány dolgot nem vehetünk meg pénzen. Az egészségünket és az időnket. Azt csak beáldozzuk érte. Nekem például ezerszer többet érnek a feleségemmel együtt töltött órák, mint a márkás óra, szemüveg, ruha, vagy akár a karrier. Így viszont én vagyok a különc, a hülye. De vállalom. Mégpedig azért, mert marad időm boldognak lenni.

6 Tovább

A plázák ára: minden az ötszörösébe kerül az infláción felül, mint régen.

No persze, ennek nincs köze hozzá, mondják sokan. Márpedig igenis van. Nem kell nagy matektudás ahhoz, hogy ha egy kereskedőnek, hússzorrannyiba kerül az üzlethelyiség, akkor az áru is drágább lesz.
(Jómagam beszállítok nagy kereskedelmi cégeknek, egyedi termékeket, tehát ha kell, konkrét számokkal is alá tudom mindezt támasztani.)

A gond fő oka, hogy a plázában az üzletek bérleti díja hússzorannyi, mint az utcai boltoké. Például egy 70 négyzetméteres üzlet bérleti díja egy nagy budapesti plázában havi 3,5 millió forint. Nem, ez nem elírás. Tényleg ennyi. Nem, nem évente, havonta. Nem írom le a pláza nevét, de ez egy nagy budapesti plázában a havi bérleti díj egy üzletért. Igen, valóban, ezért a pénzért húsz ekkora boltot lehet bérelni a kőrúton. Ennek persze egyértelmű következménye, hogy a kereskedők sem tudnak már 10%-os árréssel dolgozni, mint régen, hanem minimum 50-60% kell már, de akkor is ki kell hajtani az alkalmazottak belét, vagy olyat kell árulni, ami vagy nagyon drága, vagy gyorsan fogy.

Mi ennek a következménye? Nos nem kell hozzá nagy tudomány. Ahhoz hogy a megnövekedett árrést finanszírozni lehessen a vagy a kereskedő fogja a terméket a beszerzési ár három-ötszöröséért adni, vagy ha a beszállító határozza meg az eladási árat, úgy neki kell legalább a két-háromszorosára emelni az árat. Ebből persze nem marad még meg több pénz, nem lesznek magasabbak a bérek, a haszon, semmi, csak az üzleti kockázat nő. De mivel a termék drágább, nem is fogy annyi, tehát a fajlagos előállítási ár is több, ami tovább növeli az árat. Aztán meg mert hasonlóan minden hozzávaló ára is pont emiatt emelkedik, az is drágábbá teszi az előállítást. De a drágább előálőállítási ár most már a magasabb árrés miatt még drasztikusabb eladási áremelkedést kényszerít ki. Ördögi kör, amit még megfejel az infláció. Hiába a technológiai fejlődés, ennek a haszna elvész. A plázatulajdonosok irreális extraprofitját a beszállítók és a terméket előállítók fizetik meg. No meg persze a kisemberek, akiknek a bére csak annyival nő, ami az infláció. Jobb esetben. De megvan az a fantasztikus érzés, hogy plázázhatunk. Ugye milyen jó? Milyen fantasztikus dolog, hogy nem kell végigsétálnunk a körúton, hanem egy fedett helyen tudjuk megnézni a boltokat (meg a plázacicákat). Igaz, hogy ennek az az ára, hogy a termékek háromszor-ötször annyiba kerülnek (és nem csak a plázákban, hanem másutt is, mert a multicégek átlagokban számolnak, összköltséggel és összbevétellel), de ez nem nagy ár a feelingért.

Hát nem megéri?

3 Tovább
«
12

Ember! Mivé lettél?

blogavatar

Ahogy egy átlagember gondolkodik a mai kifordult világról. Avagy megérett-e az emberi faj a kihalásra?