reblog

10 féle ember létezik, aki ismeri a bináris számrendszert és aki nem. Viszont a cím hallatán is megkülönböztethetük kétféle embert, aki vakon hisz az összeesküvés-elméletekben, és aki mereven elutasítja azokat. A kettő közti réteg olyan vékony, mint a magyar középosztály.

Vannak ugyebár azok, akik mindenhol chemtrailt vélnek felfedezni. Ha két repülőnél több megy el az égen, vagy az időjárás miatt a kondenzcsíkok kissé erőteljesebben látszódnak akkor, itt máris a háttérhatalom szór minket. De a kedvenc képek, amiket megosztanak, a repülőgépek tesztelésekor használt ballaszttartályok. Ezek kétségtelenül folyadékot tartalmaznak, és a repülőgép belsejében helyezik el őket, csak ugyebár nem kiszórási, hanem a súlyeloszlás illetve annak megváltoztatását szimulálandó célzattal. Arra persze nem is gondolnak, hogy ezek a mérgek, vegyszerek, még ha nem is közvetlenül, de az élelmiszerek által előbb utóbb úgyis bejutnak mindenki szervezetébe, azokéba is, akik elrendelték a szórást. Bár lehet, hogy ők valamilyen kék pirulákkal tudnak védekezni. Ja és ne felejtsük el, hogy a megrögzött hívők szerint a chemtrailt nem csak kismagasságban, hanem az utasszállítók magasságában is szórják, ahol a szél több országon át is elviheti, ahol a repülőgépforgalmat bárki maga is leellenőrizhetné (pl. flightradar24.com) és kiderülhetne, hogy egy adott a gép, amit lát a levegőben honnan hova megy. De nem, az csak álca, mert... Mert csak. Mert biztosan az, csak mi nem hiszünk nekik. De a kedvenc válasz, ami mondjuk inkább a távgyógyítókra, meg a szellemlátókra jellemző, hogy mi nem vagyunk elég érettek, fejlettek, mi még nem érünk fel szellemileg arra a szintre, amin ők vannak.

Na de ne felejtsük el, ott a másik véglet is, akik szerint ilyen sosem létezett. Nem használtak Vietnámban, hiába ismerte be az amerikai kormány, hiába köztudott, hogy jégesők megelőzésére a mezőgazdaságban bizonyos vegyi anyagok kipermetezése bevett gyakorlat. Hiába egyértelmű hogy háborúkban rendszeresen alkalmaznak repülőből kiszórva különféle ismeretlen vegyi anyagokat, az mind marhaság. Talán hadseregek sem léteznek, és a vegyi fegyvereket sem vetettek még be soha. Azok az ismeretterjesztő műsorok, ahol a tudományos kísérletek során csapadékképzés vagy annak megszüntetése a cél főként mezőgazdasági területen, pedig csupán fantazmagória. És persze a hadsereg sem szokott lecsapni semmilyen tudományos dologra, hogy ő használhassa elsőként.

Aztán ugye ott van a HAARP, amiről senki nem tud semmit, de mégis mindenki tud mindent. Van belőle egy Alaszkában, de klónjaival tele van szórva az egész világ.
Az összeesküvés-elmélet hívők szerint minden rendellenes időjárást ez okoz, ettől fáj a fejük, ez okozza az összes földrengést, ettől gondolkodunk úgy ahogy ők akarják, és ettől ilyen birkák az emberek.
De a megbízókra nem hat, mert ők Faraday-kalitkával a fejükön védekezni tudnak ellene.
A másik végletben gondolkodók szerint pedig csupán tudományos kísérletek folynak ott, a katonai védelem csak kamu. Tesla kísérletei csak kitalációk, a kínai támaszpontokon történt földrengések, az irakiak fegyverletétele, az egyéb ilyen tevékenységhez köthető fura jelenségek egybeesése minden esetben csupán a véletlen műve. 

Folytathatnánk a sort ufókkal, éteri energiákkal és számos hasonló dologgal (a bankrendszert nem sorolom ide, mert az más jellegű), a két tábor rendszeresen ugrik egymásnak. Abba persze senki sem gondol bele, hogy esetleg a kettő közt is lehetne az igazság. Hogy háborúkban, kismagasságból igenis használhatnak esetleg chemtrailt, de nem vetik azt be célzatlanul az utasszállítók magasságából, mindenki ellen. Hogy esetleg lehet érdeke egy országnak egy ellenséges terület időjárásának megváltozása élelmiszerhiányt vagy az utánpótlás meggátlását okozva. Hogy lehetnek ugyan katonai kísérletek a HAARP-ban, amit Tesla is azért állított le, mert elpusztíthatná a földet, vagy hogy egy adott földrengést nem direktben maga a HAARP okoz, hanem csak kipattintja a már meglévő feszültségeket. Nem sugároznak ész nélkül, de kísérleteket esetleg végezhetnek időjárás- és tudatmanipulálásra, ha már alkalmasak a rendszerek erre. De nem minden nap, nem irányítatlanul, és nem úgy, hogy mindenben azt lássuk. Hogy a véletlen egybeesések közül mind véletlen-e vagy mind szándékos, nem tudhatjuk meg, de a józan ész azt diktálja, hogy talán a kettő közt is lehetne középút. (A témával több könyv is foglalkozik, nekem a kedvencem Adam Brown: A kód című könyve, amely talán mégis megtalálta a középutat, bár a kalandregény fő témája elsősorban nem ez.)
Viszont abba érdemes belegondolni, hogy kinek származik haszna abból, ha ilyen sok hülyeség jelenik meg a chamtrail, a HAARP és a hasonló témákban? Ha az emberek már csak nevetni fognak ezeken, mert akkora sületlenségek látnak néha napvilágot, hogy egy átlagos ember is rögtön gyanút fog. Miért jó az, ha ennyi minden reális alapot nélkülöző írás jelenik meg mindenütt? Nem lehet esetleg, hogy ezeket a bődületes marhaságokat pont azért hagyják terjedni, mert ezzel totálisan hiteltelenné válik minden? Nem lehet, hogy esetleg van a fekete és fehér közt is valami? Mondjuk a nem a szürke ötvenegyedik árnyalata, hanem csak úgy egyszerűen a józan ész?

Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért hívják még a mai rendszert kapitalizmusnak, amikor ez már rég nem hasonlít rá?

A kapitalizmus ismérve ugyebár, hogy a piac törvényei alapján a kereslet kínálat alakítja a fogyasztást. Az érték a pénz, amiből egy jó kapitalista terméket állít elő, aminek pedig ha jó a termék lesz kereslete, így az hasznot hoz.

De mi van most?
Hát nem ez!

Egyrészt van ugye a pályáztatás, a politika által a háttérben lévő elit eldönti, hogy kik járhatnak jól, kitalálnak rá egy fedősztorit, majd az adófizetők pénzét pályázatnak csúfolt módszerekkel odaadják a havernak, aki csinál vele valamit, amit tízszeres áron leszámláz, és jól keres vele. Jobb esetben ennek a valaminek értelme is van, rosszabb esetben semmi. A lényegen azonban nem változtat, nem olyan befeketés történik, amire szükség van, a pénz forrása nem a befektetőktől van, hanem a kisemberektől veszik el, (mivelhogy az adó nem más mint az állam legalizált lopása), és adják oda olyannak olyan célra, amit a politika, illetve az abban résztvevő személyek döntenek el. A demokrácia Benjamin Franklin szerint pedig nem más mint amikor két fakas és egy bárány szavazást tart arról, hogy mi legyen a vacsora.

A gazdaság másik alappillére a marketing. Szó nincs arról, hogy azt gyárják, amire szükség volna. Van a tőke, ami szeretne fialni, de nincs semmi ami kellene még az embereknek. Ott kezdődik tehát a dolog, hogy az igényt állítják elő. Elültetik az emberek fejében, hogy neked erre a tengeri herkentyűre szükséged van, különben nem leszel boldog. Szóval kitalálnak egy terméket, amire senkinek semmi szüksége nem lenne, mert van hasonló, kicsit más, stb., de a mi termékünk az fütyülni is tud, anélkül pedig nem élet az élet, szomorú a reggel, még a szex sem esik olyan jól. Minden sztárocska ezt horja a tévében, attól leszek valaki ha nekem is ilyen van. Mindenhonnan ez köszön vissza, a marketingépezet beindul, sunyi módszerekkel elültetik az emberek fejében az igény gondolatát. Ez nem olcxsó dolog, de nagyban megtérül. Aztán utána már mehet a termék a piacra, mert mindenki megveszi, hiszen ez a boldogság kulcsa. Szó sincs kereslet-kínálatról, igényről, hiszen az igényt állítottuk elő. Nem kell messzire menni, nézzünk csak körül a környezetünkben lévő márkák tekintetében, és gondolkodjunk el egy kicsit. A gond persze az, hogy ilyenre kisvállalkozónak nincs pénze. A bankoknak van, mivel a pénzt ők gombnyomással állítják elő, csak az egyenleg érdekében később vissza kell pótolni, és a kamat, ami már valódi termékből keletkezik, így már valódi értéket is képvisel.

Nem azt mondom, hogy a hagyományos kapitalizmus elemei nem találhatók meg a mai társadalmunkban, de a hangsúly nagyon eltolódott. Megváltozott a világ, és nem jó irányba.
Sőt, az is lehet, hogy később majd neve is lesz ennek a társadalmi berendezkedésnek is. Lehet ötletelni rajta.

Számtalan termék és márka van amiről mindenki tudja, hogy semmivel sem jobb mint az ugyanolyan olcsóbb noname (na jó, egy picit jobb, mondjuk 20%-kal, de tízszerannyia kerül), mégis viszik mint a cukrot. Az ár/érték arány viszont csapnivaló. Egy magyar fizetésből élő ember, aki egy kicsit is ésszel gondolkodik, meg nem érti, miért veszi ezeket meg valaki? Mégis megy a bolt.
Nem is ok nélkül. Az emberek azt gondolják, hogy attól lesznek különbek, felsőbbrendűbbek a többieknél, mert ők ilyen vagy olyan márkás cuccokat viselnek, használnak. A lényeg, hogy minél jobban látszódjon a márkajelzés, feltűnjön, hogy milyen drága volt, mert én több vagyok nálad. A pénzben mért boldogság sokakat elkábít, akik egy egy akciókor vagy újdonság megjelenésekor  agyontapossák egymást a pénz templomaiban, hogy megvásárolhassák azokat, amikre amúgy a hétköznapi életben egyáltalán nem lenne szükségük. De ezektől a holmiktól különbnek tartják magukat, és amikor viselik, vagy amikor megveszik akkor büszkeséggel telve, fölényesen végre lenézhetik a többi embert és főként az eladót, látod nekem telik ilyenre is, de te kis pondró, ezt nem engedheted meg magadnak. A plázacicák, akiket a húsz-negyven-hatvan évvel idősebb pasijuk tart el, reggel bevetik magukat a bevásárlóközpontokba, ahonnan estig ki nem teszik a lábukat. Most még természetesnek veszik azt az életvitelt, amit majd negyven éves korukra el kell hogy felejtsenek, mert a ciklusonként frissebb húsra való cserének időlegesen éppen ők a haszonélvezői. De most még ő a szupernő, ezért pedig örülhessen bárki, akinek megengedi hogy ránézzen. És persze ez csak akkor ér valamit, ha ezt kellőképpen éreztetik is a többiekkel. Persze a plázák kedvenc terepe a homoszexuális fiúcskáknak is, akik szintén különbnek tartják magukat, mert ők mások. Ők emiatt többek, magasabb rendűbbek a pórnépnél. Közülük sokan büszkék arra, hogy szolgáltatásaikat nagyon jól megfizetik és az ebből szerzett gazdagságot meg is kell mutatni. Mind stílusban, mint megjelenésben. De mások és különbek a média által felfújt sztárocskák is, akik azt gondolják magukról, hogy őket mindenki ismer és persze tisztel. Akik valójában senkik, de megvették őket bazári majomnak, hogy olyan cuccokban mutogathassák őket, amitől majd a többi ember is úgy érzi, attól lesz valaki ha ő is olyat hord mint ezek a médiabohócok és bulvárpintyek, még akkor is, ha nem telik rá, ha az utolsó hitelkeretükből is veszik meg. És persze ott van a politikus és az üzletember is, aki állandóan rohan, de neki a legjobb, legdrágább kell, mert ő nem akárki. Igaz, hogy a pár évente bedöntött kft.-kben minden más pénzéből vagy hitelre van, a beszállítók hónapok, évek óta várnak arra hogy kifizessék őket, de a legújabb pályázaton majd bejön, hacsak nem tűnik el valahol félúton. Különben is, örüljenek hogy dolgozhatnak neki. De ő az ügyvezető igazgató, ami nem terem minden bokorban, olyan jól céget menedzselni mint ő, nem képes akárki. Ezt pedig ki is kell mutatni. Persze lehetne még sorolni a típusokat, mert akad bőven. Ami viszont egyre kevesebb van, az a szerény, másokat is tisztelő ember. Aki nem akar különb lenni, nem büszke, nem türelmetlen és nem kapzsi. Aki képes a kompromisszumra, aki nem csak azt mondja, hogy nekem ez jár, hanem ő maga tesz is érte, hogy legyen valamije és akinek vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a pénz és az azon vett dolgok. De sajnos ma mindent a pénzben mérnek, pedig valójában semmit sem ér, egy fedezet nélküli papírdarab, aminek csak az ad értéket, hogy az emberek elhiszik a meséket. Ez pedig kihozza azt a sok mocskot, amitől az állatok különbek lesznek nálunk, embereknél. És akinek van, annak nem elég hogy élvei, ezt a többieknek is látni kell. Ha meg nincs, akkor el kell hitetni, hogy nekem van. Ennek pedig a legjobb módja, ha egy olyan ruhadarab, autó, telefon, szemüveg, stb van nálam, rajtam amiről messziről látszik hogy az sokba került. Legyen rajta a felirat minél feltűnőbb. Nem számít hogy alig jobb mint a noname társai, és az ár 90%-ában azt a két mikrogramm festéket kell megfizetni ami a felirat, ha ezzel azt a látszatot kelthetjük, hogy és igenis több, felsőbbrendűbb vagyok nálad. S hogy miért? Mert mindenhol ezt nyomják a pofánkba! Észrevétlenül, sunyi módon, bujtatott és nyílt reklmámok formájában. Nem lehet elkerülni, még akkor sem, ha nem megy ki az ember az utcára. Addig, amíg mindenkinek át nem mossák az agyát annyira, hogy már ő tartja hülyének és csórónak azt, aki nem így gondolkodik.