reblog

Sajnos söbb okból is, melyek kükön-külön is megállják a helyüket. De még mielőtt az elején bárki is azt mondaná, hogy ez nem így van, olvassa végig az egész írást, és gondolja végig logikusan. 

Először is vegyük észre, hogy ha egy országban munkaerőhiány van, akkor azt nem fogja megoldani semmiféle népességnövelő stratégia, sem a születésszám növelés, sem pedig a bevándorlás, mivel a bevándorló népességnek ugyanúgy szüksége lesz orvosra, fodrászra, szerelőre, ha étterembe megy, akkor szakácsra, pincérre, ha lakást akar, akkor kőművesre, és amúgy mindenféle ugyanolyan szakemberre, amire az eredeti lakosoknak is. Tehát a népességnövekedés további hiányt fog okozni, amit ugyan rabszolgákkal meg lehetne oldani, de fizetést is kapó, igényekkel is bíró emberekkel nem. A helyzet ugyanez a születésekkel is, csak az lassabb folyamat. Ez tehát egy róka fogta csuka helyzet, amiben a legnaggyobb baj, hogy a valódi okot az átlagember nem látja, pedig ott van az orra előtt.

Ráadásul minél többen vagyunk, annál kevesebb erőforrás jut egy emberre, tehát az egész kontraproduktív. Ha kevesebben lennénk , több erdő, több vad, több termőterület jutna egy emberre, lenne elég hal a tengerben, a termelés tehát hatékonyabb lehetne. (Most azért hatékonyabb, mert a génmanipulált növényeket termesztünk, hormonnal hízlalt állatokat eszünk, stb.) És akkor a környezet védelméről még nem is esett szó.

De kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez: miért van munkaerőhiány? - Először is tisztázzuk: munkaerőhiány nem mindíg van, csak azokban az időszakokban, amikor a gazdaság növekvő trendet mutat, a recessziós időszakokban a munkanélküliség nő!

Na de mi jellemzi ezen időszakokat? Mitől van a konjunktúra alatt munkerőhiány? Az ok nagyon egyszerű, mert valahonnan több pénz került a gazdaságba, mint ami a mindenkori reálértéken rendelkezésre álló munkaerőnek megfelene, így az embereknek, de főként a cégeknek igényük lenne több munkásra és ezt meg is tudnák fizetni. Fontos megjegyezni, hogy ha nem tudnák megfizetni, akkor nem lenne igény sem rá.
De miből tudják ezt a plusz, egyensúlyi szintet meghaladó igényt megfizetni? (Most ne a magánemberekre gondoljunk, mert ezen igény elenyésző a teljes gazdaságban.)
Igen, többnyire hitelből, hiszen a konjunktúrális időszakokban sokkal nagyobb a hitelkiáramlás, mint máskor, sokkal nagyobb mértékben nő a kitett hitelek, a gazdaságba kerülő hitelpénz mennyisége. Ezt ösztönzik a bankok és az állam is. Önmagában ez nem is lenne baj, ha a hitel fedezete mások megtakarításai lennének. De nem így van.

Amikor a bankok hiteleket adnak, akkor azt nem abból a pénzből teszik, amit a betétesek megtakarítanak, hanem lényegében a semmiből állítják azt elő. Létrehoznak egy hitelszámlát, amin tartozás keletkezik és létrehoznak hitelpénzt, amit el lehet költeni. Tehát fogják a semmit és csinálnak belőle egy pozitív és egy negatív valamit, aminek az összege ugyanúgy nulla, de a negatív részt félreteszik későbbre, a pozitív rész pedig kikerül a gazdaságba többletként, és ebből a többletből munkaerőt lehet vásárolni. Az így megjelenő plusz pénz pedig felborítva az egyensúlyt úgy teremt igényt az egyik oldalon, hogy a másikon nincs semmi.

Az igazi ok tehát a bankok fedezetlen hitelpénz kibocsátása, amely mögött nincs semmiféle munka, és amelynek elköltése egyenlőtlenséget okoz a rendelkezésre álló errőforrások-pénz egyensúlyban.
Ha csupán egy stabil, kiegyelnlített gazdaság működne, ahol a bankok időnként nem nyomhatnának be korlátlan mennyiségű pluszt pénzt a rendszerbe, akkor mindenki annyit tudna kifizetni, amennyit maga is megkeres. Ha fejlődik a technológia, akkor többet keres, többet kap az árujáért, többet is tud költeni. De amit megkeres többet, azt mások elköltik, tehát a rendszer egyensúlyban marad. Viszont ha ebbe a rendszerbe időnként belenyomunk fedezetlen pénzt, máskor meg kivesszük azt belőle, akkor felborul az egyensúly, a bekerüléskor sok lesz a pénz az erőforrásokhoz képest, a kivételkor meg kevés. A hitelfelvétel és visszafizetés azonos volumenben lenne jelen a gazdaságban, úgy nem is lenne semmi gond, de sajnos nem így van, mert a kettő többnyire időben nem esik egybe, a konjunktúra alatt bátrabban vesz fel mindenki hitelt, míg a visszafizetést a recesszió alatt is ki kell nyögni. És itt jött el a recesszió kérdése, mert amikor kipukkad a lufi, akkor jönnek az elbocsájtások, a megszorítások, a bankok adóból való megmentése, stb. Ilyenkor már nincs munkaerőhiány, csak munkanélküliség.

És hogy miért rossz ez a kisembernek?

Mert elértéktelenedik a pénze. A kibocsátási szakaszban  infláció keletkezik, hiszen növekednek a nyersanyagok, a termékek árai, a bérek, stb., ami erodálja az ő emelkedő jövedelmét is, de a pénztartalékát mindenképp, a visszafizetési szakaszban pedig elvesztheti a munkáját, az egzisztenciáját, így akár a vagyonát is. Viszont amit veszít a kisember azt megnyerik a spekulánsok. A többit pedig mindenkinek a fantázijára bízzuk, amit nyugodtan engedjen el még annál is jobban...

De van a dolognak egy másik aspektusa is. Sokan ugyanis azzal védekeznek, hogy ha csökken a népesség, akkor nem lesz aki biztosítsa a nyugdíjunkat! Nos a nyugdíj ok egy nagy kamu. Mi ok van arra, hogy a nyugdíj csak az élőmunka adójából finanszírozható? Semmi! Ha van egy nagy kalap, amibe mindenféle adók befolynak, majd abból mindenféle költségeket finanszírozunk, akkor miért kell azt mondani, hogy ez a költség (a nyugdíjkiadások), csak ennek az adónemnek a bevételéből finanszírozható, amikor az összes többi kiadással nincs így? Ez olyan, mint egy tó, amibe több folyó is belefolyik és több kifolyása is van. Nem lehet azt mondani, hogy ebben a kifolyásban csak annak a befolyó folyónak a vize van. A gazdaságot, az adóbevételeket komplexen kell kezelni. Ha útépítésre, haszontalan pályázatokra lehet más adók bevételeiből elvonni, az oktatást és még rengeteg mindent lehet így finanszírozni, akkor a nyugdíjat miért nem? Azt miért csak az élőmunka adónemeiből lehet? A termelési struktúra folyamatosan alakul át, a robotok átveszik az ember szerepét, és a vállalatok nyereségének alapját már nem az élőmunka adja. Teljesen elfogadható lenne, ha ezen profit adójából ugyanúgy finanszírozható lenne a nyugdíj is, ha már ezt a technikát és termelékenységet ennek a generációnak a munkája alapozta meg. Egy más adóstruktúrában tehát egyáltalán nem lenne gond a nyugdíjkérdés, bár ez kétségtelenül rosszul eshetne a multiknak.

A fentiekből egyértelműen látható tehát, hogy a nyugdíj mese csak egy hibás gazdasági struktúra miatti süketelés, a munkaerőhiány pedig a fedezetlen hitelpénzek gazdaságba öntésénék következménye. A csökkenő népesség viszont a kapzsi pénzemberek hatalmát és irracionális extraprofitját valóban korlátozná, cserébe viszont egy élhetőbb világot kapnánk, ahol az emberek többségének valóban több jutna, és nem vennék el tőlük trükkös módszerekkel azt kicsit is, amijük van, mégjobban megnyitva az ollót a gazdagok és szegények közt.